Átmeneti világ

Műleírás

Ez a sorozat életem egy részének története. Egy munkahelyi trauma döbbentett rá, hogy nincsen rendben az életem. Nem akkor indultam el a lejtőn, hanem éppen ekkor értem el a mélypontot. A zuhanás már évek óta tartott, csak éppen én a karrieremmel foglalkoztam, nem fogtam fel a jeleket. Elhagyott az akkori barátnőm, elfelejtettek barátok. Kiürültek az érzelmeim. Ez az állapot a kiégés, a burnout. A környezetem visszajelzésére, a saját mentális és fizikai állapotom romlásának hatására, újra kellett gondolnom és építeni az életem. Lassítanom kellett. Lehet-e nehezebb út, mint önmagunk beutazása? Létezik-e izgalmasabb tevékenység a boldogság keresésénél? Lehet ezt csak a halál után tudjuk meg? Egy átmeneti világban élünk? Ezen kérdésekre keresem a választ fotográfiai eszközökkel, amelyre a camera obscura technikáját választottam. A camera obscura képi világa számomra szürreális és álomszerű. A panoráma formátum kialakításából adódóan vizuálisan torzítja a teret is. A hosszú záridejű felvételek kiürítik a fotót, ahogyan a kiégett ember is érzékeli a világot, elmosódik a realitás és a képzelet közti határ. A fotókat számomra idegen környezetben készítettem, mert ki akartam lépni a megszokott világomból, amely korlátok között, és stresszben tartott. A képanyag válogatásában megjelenik a támpontokat vesztett ember lebegése különböző pszichés állapotok között, az érzelmi sivárság és a magány. Kint a természetben, ahogy a fákat figyeltem, ahogyan a hajók a vízen ringatóztak előttem, amikor a szél simogatta az arcom, ráhangolódtam a világ áramlására. Nem az volt a célom, hogy lefotózzam a fizikai külvilágot, hanem hogy ez az energia tükröződjön a képeken.