Nem mindig találom a helyem
Hiszek Istenben,
de vajon Isten hisz bennem?
Volt egy való álmom,
Talán csak egy részeg vízió.
Csapzottan, nyáltól csöpögve,
Összegörnyedve egy kanapén.
Halandó voltam akkoriban,
amíg meg nem kaptam
halhatatlan csókodat.
Aztán újra súgod:
“Légy saját magad állóvize,
majd kavard fel egy váratlan lépéssel”
Futok utánad a végtelenbe.
Mindjárt lemerülök, no de hova?
A sivatagban hol töltsek?
Iszom egy még sört és a
Határtalan hangok felerősödnek.
Rólam
Rózsa
Tamás
A weboldal a Demján Sándor Program keretében és támogatásával valósult meg.





